A középkori zirci ciszterci apátságot III. Béla király alapította 1182-ben, az akkor csaknem lakatlan, sűrű erdővel borított Bakonyban, a Cuha patak forrásvidékén. A templom és a monostor több évtizeden át épült, román stílusban. Az első szerzetesek a rend francia szülőföldjéről, a clairvaux-i apátságból jöttek, amelynek első apátja Szent Bernát (+1153) volt, aki a XII. században nemcsak a rend, hanem Európa szellemi, lelki fejlődésére is nagy hatást gyakorolt.

Az alapító, III. Béla halála után fia, Imre király is támogatta az építkezést, és oltárt is alapított. Erről egy 1200 körül vésett kőtábla tanúskodik, melyet a romok között találtak, és a barokk apátsági templomban, a Szentháromság-oltárnál helyeztek el.

 

A Magyarországon alapított 18 ciszterci apátságnak több mint a felét az Árpád-házi királyok alapították, azzal a szándékkal, hogy a szerzetesek imádkozzanak a királyért és az országért. Közülük Egres, Zirc és Pilis további alapításokra is tudott vállalkozni, ami virágzó szerzetesi életre utal. Zirc 1232-ben küldött konventet Gotó (Honesta Vallis) apátság benépesítésére. Ez a virágzó élet egészen a tatárjárásig tartott.

1241-ben szörnyű csapásként zúdult az országra, a mongolok támadása, amelynek számos apátság áldozatul esett. A Ciszterci Rend központosított szervezetének köszönhető, hogy a nagy katasztrófa után mindegyik apátságban újraindult az élet. A külföldi apátságok ugyanis többször küldtek szerzeteseket Magyarországra.

A vatikáni levéltárban fennmaradt pápai regisztrumokból tudjuk, hogy a 13. században a ciszterci monostorok közül Zirc apátjai kapták a legtöbb pápai megbízást, hogy vitás egyházi ügyekben eljárjanak, továbbá a Ciszterci Rend generális káptalana is számos esetben felkérte őket más apátságok ügyeinek kivizsgálására. Ezekből az apátság nagy jelentőségére és tekintélyére következtethetünk.

 

A 14. század közepére megfogyatkozott a magyar apátságok szerzeteseinek létszáma, részint a kolduló rendek egyre növekvő népszerűsége miatt, amihez a század közepén az Európában pusztító pestisjárvány is hozzájárult. Amikor a stájerországi Rein apátja 1356-ban jelentést írt I. Lajos királynak a magyar ciszterci apátságokról, csak három apátságban talált legalább 12 szerzetest. Zircen azonban nem járt.

1480-ban Mátyás király kérésére és a ciszterci generális káptalan felszólítására a németországi apátok teljes, azaz 12 fős konventet és apátot küldtek hét magyarországi monostor felélesztésére, így valószínűleg Zircre is. A segítség azonban nem tudta feltartóztatni a hanyatlást. Néhány évtized múlva az apátságok ismét a kihalás küszöbén álltak.

 

1526-ban a mohácsi vereséget a kettős királyválasztás követte. Az ország belső rendje teljesen felbomlott. A birtokra és hatalomra törő főurak nagyrészt a reformációhoz csatlakoztak, és az apátságokat is zsákmánynak tekintették. A törökök Buda elfoglalását (1541) követően egyre mélyebben nyomultak az országba. 1552-ben Veszprém is kezükre került. Zircen ekkor már nem voltak szerzetesek és a következő években a lakosság is elhagyta. Az apátság javai, könyv- és levéltára megsemmisült, és az épületek is romlásnak indultak. Másfél évszázadon át Zirc teljesen lakatlan volt. Az első állandó telepesek csak 1715-ben, az első három szerzetes 1726-ban költözött Zircre.

 

A XVIII. században Zirc újjáélesztése során a sziléziai Heinrichau ciszterci apátságából jött szerzetesek új monostor és templom építésére szánták el magukat, noha a középkori templom és monostor falai még álltak, és az ablakok mérművei is megvoltak. Boltozata azonban beomlott. A régi építési stílus sajnos nem tetszett a barokk kor szerzeteseinek. Az új építkezéshez csaknem maradéktalanul felhasználták a régi köveket. Utoljára a templom gyönyörű nyugati oromfalát robbantották fel, 1738. december 19-én. A templomból csupán egy pillér alsó szakaszát hagyták meg emlékként, és Szent Imre szobrát helyezték el rajta.

 

 

1912-13-ban Békefi Remig zirci apát Hümpfner Tibor ciszterci atyát bízta meg a középkori apátság megmaradt alapjainak vizsgálatával. Ennek során feltárták az itt látható részt, a káptalantermet és a monachusok dolgozótermét (15. sz. és 19. sz.), és megkeresték a régi épület sarokpontjait, hogy megállapítsák az eredeti itt is látható alaprajzot. A feltárás során több faragott kő került elő. A teljes feltárásra, illetve a feltárt részek konzerválására az I. majd a II. világháború és a szerzetesrendek 1950-ben történt föloszlatása miatt nem került sor. A szerzetesrendek 1990-es visszaállása után majd 20 évet kellett várni a majd a száz éve feltárva álló keleti szárny romjainak konzerválására és helyreállítására. A 2007-ben folytatott hitelesítő ásatás által nemcsak az 1912-ben már kiásott alapfalak, hanem új leletek is napvilágot láttak. A hitelesítő ásatás után két éves munkával sikerült a romokat konzerválni, helyreállítani és bemutathatóvá tenni.