Merre menjek?

 

Szeretnél _{alkotó ember} lenni? Író, tudós, mérnök, orvos, technikus, feltaláló, szervező? Szeretnél _{boldog házas- és családi életet?} Kedves, megértő feleséget, vidám, életrevaló gyermekeket? Szeretnél önálló _{biztonságot?} Saját lakást, kedvedre való munkát és fizetést, megbecsülést és jó egészséget? Szeretnél nagy szabadságot? Utazni, világot látni, tapasztalni, tanulni, eszméidet, elgondolásaidat, vállalkozásaidat megvalósítani? Mindez szép, nagyszerű, Isten szándékai szerint való lehet, de egyiket sem könnyű elérni. Ha eléred, akkor is csak úgy leszel tartósan boldog, ha elfogadod: "Mindezt Istentől kaptam, Ő el is veheti tőlem." Pál apostol szavára gondolj: "Mid van, amit nem kaptál?" (1Kor 4, 7)

Van valami, ami ezeknél még sokkal szebb, sokkal nagyszerűbb! Hátha arra hív az Úr? Egészen közel jutni Istenhez, minden igazság, szépség és jóság forrásához, mindennek teremtőjéhez és gondviselőjéhez. Megtanulni egyre jobban imádkozni, vagyis vele beszélgetni, útjait, terveit, szeretetét, szándékait egyre jobban felismerni. Közel lenni az egyetlen igazán nagy tűzhöz, a legnagyobb Úr szolgálatába állni. Vele, benne élve egyre jobban megérteni életedet, a világot, az embereket, a múltat, a jelent és a jövőt, - és ezt a megértést apostoli felelősséggel és szolgáló szeretettel átadni másoknak. Mindezekben a Ciszterci Rend Zirci Apátsága segíti azokat az ifjakat, akik közösségébe kérik felvételüket és egyéniségük alkalmas a ciszterci szerzetesi hivatás betöltésére. Biztosítja számukra azokat az életkörülményeket, amelyek az imádságos élet kibontakozásához szükségesek:

Először teológiát kell tanulnod, hogy majd tevékenyen hozzájárulhass Krisztus Egyházának építéséhez. A Zirci Apátság sajátos munkaterülete a középiskolás korú ifjúság nevelése, ezért tagjai elsősorban tanári képzésben részesülnek. Ezért más szaktudományokat is tanulhatsz, amennyiben szüksége van erre a közösségnek, és van hozzá képességed. Kiképzésed után az apát igyekezni fog olyan munkakört rád bízni, amely képzettségednek és képességeidnek megfelel. Természetesen figyelembe kell vennie az apátság érdekeit, ezért a számodra esetleg rendkívülinek látszó feladatot is vállalnod kell. Bármi lesz is a munkád, Krisztusért fogod végezni, így minden emberben Krisztust szolgálhatod és szeretheted. Mert a ciszterci szerzetes Krisztusért él és az Ő népéért, az Ő Egyházáért. Életével hirdeti, hogy Isten szeret minket, örök boldogságra teremtett minden embert. Örömmel elhagy mindent, ami akadályozza Isten iránti háláját és szeretetét. Arról tanúskodik, hogy egyedül Isten uralmának elfogadása ad igazi és tartós boldogságot. Az Ő uralmának beteljesedése lesz az eljövendő megígért boldog ország, ahová mindannyian meg vagyunk híva, ahol az Úr lesz minden mindenben (vö. 1Kor 15, 28).

 

Mindez talán túl soknak látszik, bizonytalanságban maradsz egyik-másik pontot illetően. Azért ne csüggedj el, hiszen jellemed még alakulóban van. Az Úr segíteni fog, hogy legyőzd gyengeségeidet. Döntésed előtt lelkiatyád vagy az apát megbízottja is segíteni fog, hogy tisztázd magadban hivatásodat. Akkor bátran mondhatod, mint az ifjú Sámuel Éli főpap irányítása nyomán: "Szólj Uram, mert hallja szolgád." (1Sám 1,10)

 

 

Elkötelezhetem-e magam egész életemre? Nem tudhatom előre, hogyan fog egyéniségem alakulni, nem fog -e valami vonzani, amit most elhagyni készülök? Bizonyos, hogy életre szóló elkötelezettségre csak Isten kegyelmében bízva vállalkozhatsz. Ha készségesen követed hívó szavát, meg fogja adni segítségét a hűséghez és kitartáshoz. Életed a beteljesülésre, az Úr napjára lesz beállítva. Tanúsítani fogod a világnak, hogy a mulandókat hamar felváltja az el nem múló, a földi száműzetést a boldog hazatérés. Egyikünk sem tudhatja, hány évünk van még itt a földön. Azt se feledd el, hogy végső döntésedet megelőzi egy próbaév (noviciátus) és az ideiglenes fogadalom. Aggaszt talán a szerzetestestvérekhez való alkalmazkodás nehézsége. Igaz, a közös eszmény megteremtheti a lelki egységet, de mindenki más és más neveltséget, szokásokat és igényeket hoz magával, amit nem tud egykönnyen megváltoztatni. Ha elég alázatosan közeledsz hozzájuk, az Úr meg fogja adni neked, hogy elviseld és elfogadd őket másságukkal, gyengeségeikkel együtt, és hogy tisztelettel és szeretettel légy irántuk. Gondolj arra is, hogy a többieknek is alkalmazkodni kell hozzád. Talán az erős függőség is elbizonytalanít. Szabályoknak, elöljáróknak, napirendnek kell engedelmeskedned. Le kell mondanod szabad érvényesülésedről, "önmegvalósulásodról". De tudd meg, ha önmagadat keresed, a semmit keresed, nem tudsz magadnak boldogságot teremteni. Az valósítja meg önmagát, aki nem önmagát keresi, hanem másokért él, testvérei javát szolgálja és bennük Jézus Krisztust. Ha Istent keresed, ha bízol szeretetében és hűségében, ő fog neked boldogságot ajándékozni. Megpróbáltatásaid közepette is tiéd az Isten országa (vö. Mt 5, 3-10).

 

 

A ciszterciek a monasztikus szerzetesek körébe tartoznak, akiknek atyjuk és mesterük Szent Benedek. Az ő Reguláját több rend követi, így a bencések és a ciszterciek is. Szent Benedek egy család mintájára formálta a szerzetes közösséget. Egy-egy monostor feje, atyja az apát, akit a szerzetesek életfogytiglanra vagy legalább is hosszabb időre választanak. Egymást testvéreknek tekintik, és mindegyik igyekszik figyelmességben és szeretetben a másikat megelőzni, a maga munkáját a közösség érdekében jól végezni. Az apát, a családfő szerető figyelemmel és gondoskodással kíséri fiai lelkületét és növekedését. Legfőbb gondja az igazi családi közösség megteremtése és vezetése. A szerzetesek számára a közösség "az Úr szolgálatának iskolája" (Regula Prológus, 45), amelyben a jócselekedétek, a szeretet által egyre közelebb jutnak Istenhez. Apátjuknak úgy engedelmeskednek, mint atyjuknak, Krisztus helyettesének tekintik (Regula 2, 2). Sem a monostorban, sem a külső munkában nem törekszenek egyéni érvényesülésre, hanem minden szavukkal és tettükkel a közösséget képviselik, a közösséget építik. Még akkor is, ha időlegesen a közösségtől távol kell dolgozniuk és lakniuk. A Krisztusban gyökerező családias szellemet, az "egy szív egy lélek" közösséget, ahol "egyik se mond valamit sajátjának, hanem mindenük közös", a ciszterciek sajátos jellemvonásuknak és feladatuknak tekintik. (Vö. ApCsel 4, 32) A szentbenedeki szerzetesélet legfőbb eleme az imádság, a liturgia, vagyis az istendicséret, istenszolgálat (opus Dei, divinum officium): a közös szentmise és a közös zsolozsma az Egyház nevében és az Egyház épüléséért. A ciszterci szerzetes már itt a földön gyakorolja azt, ami odaát örök hivatása és boldogsága lesz: Isten dicsőítését, az Úr magasztalását a szentek közösségében. Tudja, hogy az Úr előtt különösen kedves a közös ima, amelyben a szívek testvéri szeretetben egybecsengenek. A közös istendicséret képezi a napirend állandó, sarkalatos részét. A közös szentmise, a mindennapi eucharisztikus áldozat, a Krisztussal és a testvérekkel együtt mondott vagy énekelt zsolozsma a ciszterci élet tengelye, ahhoz kapcsolódik mindén, attól kap fényt, és erőt. A ciszterciek istendicséretét külső megnyilvánulásában nemes egyszerűségre való törekvés, belső tartalmában mélység és odaadás keresése jellemzi. Az imádság, a csend, az összeszedettség és rendezett élet által a monostor különösképpen alkalmas Isten jelenlétének megtapasztalására. A közös imát a szerzetes egyéni lelki, szellemi táplálkozása, a lectio éleszti és mélyíti. A Bibliát olvasva és imádkozva törekszik egyre jobban felismerni az Úr szavát. Az egyházatyák, a keresztény írók műveit, a zsinati dokumentumokat és a pápa apostoli leveleit tanulmányozva, átgondolva és lelkileg feldolgozva egyre inkább együtt érez és gondolkodik Krisztus titokzatos testével az egyházzal. Bensőséges tisztelettel tekint a Boldogságos Szűzre, rendünk és templomaink nagyaszszonyára, aki legtökéletesebben valósította meg Isten iránt a szeretetet, és akinek alázatos, áldozatos, egyszerű, engedelmes élete, a Szentlélekre figyelő békéje és öröme sugárzó példa szerzetesi életében. Így kezdődhet el bennünk is az Isten országa: igazság, béke és öröm a Szentlélekben (Róm 14, 17). Szent Benedek Regulájában úgy szabályozta a szerzetesi életet, hogy az imádság, a munka és a pihenés arányosan, az emberi természetnek megfelelően változzék a hétköznapok rendjében. Nem határozta meg, hogy szerzetesek milyen munkát végezzenek. A középkorban arra törekedtek, hogy lehetőleg mindent maguk termeljenek meg és állítsanak elő, ami életükhöz szükséges. A termelési ágak differenciálódása folytán ez a megoldás egyre inkább alkalmatlanná vált. Az utolsó három században vagy valamely termelő üzem (az élelmiszeripar valamelyik ága, nyomda, könyvkötészet, kertészet stb.) jövedelme biztosította megélhetésüket, vagy az emberekkel való lelki és szellemi foglalkozást vállaltak: lelkigyakorlatok vezetését, lelkipásztori feladatokat, nevelést, tanítást. A magyarországi cisztercieket 1814-tol elsősorban a középiskolás korú ifjúság oktatása és nevelése mellett kötelezték el magukat. Először három, majd négy, és 1912-től egy ötödik gimnázium fenntartását és ellátását vállalták (Eger, Székesfehérvár, Pécs, Baja, Budapest). 1948-ban az államosítás során ezeket mind elvesztették, 1950 után rendi növendékeket sem vehettek fel. 40 év múltával, miután a rend ismét működhet hazánkban, elsősorban ismét a középiskolás ifjúság felé fordulnak, és részben hitoktatással, részben a világi pedagógusok megerősítésével igyekeznek azt szolgálni. Így készítik elő a talajt, hogy tanulmányaikat végző fiatal testvéreink fokozatosan bekapcsolódjanak az ifjúság tanításába és nevelésébe. A rendtársak a lelkipásztori munkából is kiveszik részüket elsősorban az Zirci Apátságra bízott plébániákon: Zircen és környékén, továbbá Budán. A Szent Benedek nyomában járó szerzetesek életüket az Imákozzál és dolgozzál (Ora et labora) jelszóban foglalták össze. A ciszterciek Szent Bernát nyomán ezt a következőképpen alakították át: Lángolj és világíts (Ardere et lucere). Ma ez azt jelenti, hogy a közös és egyéni ima által táplált belső életet összekapcsolják a lelki szolgálat és a krisztusi nevelés apostoli cselekedeteivel.

 

 

A Zirci Apátság közösségébe jelentkező először az apáttal vagy megbízottjával személyes beszélgetésben tisztázza hivatását. Ha az apát elfogadja jelentkezését, néhány hetet vagy hónapot jelöltként a tanulmányi házában tölt. Ezt követi a beöltözés és a próbaév, a noviciátus megkezdése. Ennek folyamán az újonc közelebbről megismeri a rend életét, és ha kitart elhatározása mellett, egy év leteltével három évre ideiglenes fogadalmat tesz, amit később még egyszer megismétel. Közben elvégzi teológiai tanulmányait, azok befejezése után már ünnepélyes örök fogadalmat tehet, amivel a közösség teljes jogú tagja lesz. Ezt követi pappá szentelése. Közben elkezdi, majd folytatja sajátos tanulmányait, amelyek magyarországi hagyományainkhoz híven leginkább a középiskolai tanári képesítés megszerzésére irányulnak. Szerzetesi fogadalmunk három eleme az ősi megfogalmazás szerint az állhatatosság (stabilitas), az Isten felé fordulás (conversio) és az engedelmesség (obedientia). Az állhatatosság fogadalma által a szerzetes a Zirci Apátság közösségéhez csatlakozik. Beépül ebbe a szerzetes-családba és mindvégig kitart abban. Testvéreivel megosztja javait, szellemi és lelki értékeit, együtt imádkozik és dolgozik velük, velük együtt igyekszik megjeleníteni azt a szeretetet, amelyet Krisztus tanított nekünk. Az Istenhez fordulás a szerzetes számára a három evangéliumi tanács: a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség maradéktalan követését és megvalósítását jelenti. A tisztaság által nőtlenségben és teljes önmegtartóztatásban vállalt földi élete az örök élet szent jele lesz a világban. A szegénység Krisztus szoros követése, aki szegénnyé lett értünk, hogy minket gazdaggá tegyen. A ciszterci szerzetes semmit sem mond magáénak, minden a közösségé az apát rendelkezése szerint, az is amit magával hozott, és az is, amit munkájával szerez. Elöljárói viszont gondoskodnak ellátásáról és a munkához szükséges eszközökről. Az engedelmesség Szent Benedek Regulájának és a Zirci Kongregáció részletes szabályainak alázatos, odaadó elfogadása és megtartása, az apát rendelkezéseinek készséges teljesítése.

(Isaac de Stella, 12. századi ciszterci író)

 

Bérczi L. Bernát zirci apát

H-8420 Zirc, Rákóczi tér 1.

Tel.: 06 (88) 593-641

Email: apat@ocist.hu