A megválasztást követően Bernát apát megkapta a megerősítést és beiktatást Mauro-Giuseppe Lepori generális apáttól, most a megáldás, a benedikálás történt meg az ünnepi szentmise keretében.

Az ünnepi eseményen részt vettek a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának elöljárói közül Peter Verhalen OCist dallas-i apát és Horváth Olga kismarosi apátnő, továbbá magyar és külföldi ciszterci testvérek, nővérek, a hazai szerzetesrendek képviselői, a Veszprémi és a Pécsi Egyházmegye papságának képviselői, valamint a ciszterci intézmények igazgatói, kollégái és diákjai.

A benedikálás szertartása a szentmise áldozati részében, az evangélium után következett. A szertartás első mozzanata a bemutatás, melyben a közösség két tagja – Marton Bernát perjel és Szkaliczki Örs atyák – kísérték Bernát apátot a generális apát elé. Ezután a homília következett.

Homíliájában Mauro-Giuseppe Lepori emlékeztetett: Szent Benedek szerint az apát a közösség atyja, akinek feladata, hogy életet adjon övéinek. Az atyaság modellje – Szent Benedek Regulájának 2. fejezete szerint – Krisztus. Egy apát tehát arra hivatott, hogy életet adjon a testvéreinek, miként Krisztus – mint a jó Pásztor – ad életet. Nem általánosságban megélhetést ad, hanem saját életét adja nekünk Krisztus: „Életemet adom a juhokért.” (Jn 10,15)Tehát az apát nem arra hivatott, hogy csupán a saját életét adja a testvéreinek, hanem hogy Krisztus életét adja nekik. Nem elég, hogy jó és nagylelkű legyen, hogy föláldozza a saját életét a testvéreiért: arra hivatott, hogy a testvéreknek Jézus életét adja, tehát, hogy olyan ajándékot, olyan kegyelmet adjon nekik, amely nem tőle jön, amely nem is ő maga, hanem, amely teljesen és csak Krisztusban van.

Ennek keretében képesnek kell lennie arra, hogy tanítsa, evangelizálja a testvéreket, hogy átadja nekik az Igét, amely Jézusban testté lett. Ezért kell, hogy jártas legyen az isteni Törvényben, írja szent Benedek a 64. fejezetben, hogy tudja és legyen is honnan „előhoznia újakat és régieket” (RB 64,9).

Ha – az apátnak – Jézus életét kell továbbadnia, ha a Jézus által adott életet kell a testvéreinek adnia, a szavai és cselekedetei által, akkor szolgálatának, hivatásának és küldetésének leglényegesebb pontja nem más, mint hogy megmaradjon Krisztus állandó keresésében és Krisztusnak, az Ő Jelenlétének, az Ő Igéjének, az Ő Szeretetének állandó befogadásában. Krisztus az apát élete, mint ahogy Ő a testvérek élete is, akik rá lettek bízva. – hangsúlyozta a generális apát.

A szentbeszéd után Mauro–Giuseppe Lepori rövid kérdéseket tett fel a megválasztott új apátnak. „Akarod-e szent elhatározásodat és Szent Benedek Reguláját megtartani, és testvéreidet arra oktatni, hogy ugyanezt tegyék, és így Isten szeretetére, az evangéliumi életre és a testvéri szeretetre serkenteni őket? Akarod-e a rád bízott lelkek üdvösségét el nem hanyagolva testvéreidet Istenhez vezetni? Akarod-e a rád bízott monostor dolgait hűségesen őrizni, a testvérek, a szegények és a zarándokok javára bölcsen gazdálkodni velük?” – hangzott el többek között. Az apáti ígéretek után a Mindenszentek litániáját imádkozták a jelenlévők, a szentek közbenjárását kérve az oltár előtt leborult új apát számára.

A liturgia központi része következett: a benedictio, vagyis a megáldó imádság, az ünnepélyes áldás. Mauro–Giuseppe Lepori kiterjesztett karokkal áldotta meg az előtte térdelő új apátot. A jelenlévők a segítségül hívott szentekkel együtt kérték Isten áldását, hogy Isten műve megvalósulhasson az új apát szolgálatában.

 

A generális apát elsőként Szent Benedek Reguláját adta át a megválasztott apátnak, kifejezve, hogy új címen kell a Regulát és általa az evangéliumot megélnie, s immár az ő feladata, hogy a monostorban gondoskodjék a Regula tanításának életre váltásáról. Ezután szolgálatának jelvényeit, a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot adták át Bérczi Bernát apátnak. A gyűrűnek szimbolikus jelentése van: az eljegyzés és hűség jele Isten és a rábízott közösség iránt. A mitra és a pásztorbot jelzi az apát szolgálatának főpapi, pásztori jellegét: a mitra szimbolikus jelentése inkább lelki, míg a pásztorbot az ószövetségi pásztorok terelő és védelmező botjára utal.

A benedikáló szertartás végén az új apát az oltár előtt békecsókot váltott a generális apáttal, majd a stallumokból kivonuló ciszterci apátokkal, apátnőkkel és a konvent tagjaival. A békecsók őskeresztény kortól fogva a testvéri szeretet és közösségvállalás jele – e rítus közben a nagycsütörtöki lábmosási szertartáshoz tartozó „Ubi caritas” himnuszt énekelték.